Kezdőlap Kutatások, projektek

Kutatások, projektek

Kutatások, projektek

A Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesületnek kiemelt szerepe van a hazai lepkés kutatásokban, illetve felmérési módszerek kidolgozásában. Ezek nagy része a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) részeként valósul meg, nemzeti park igazgatóságokkal közreműködve. Nézzél bele kutatási jelentéseink összefoglalóiba, hogy átfogó képet kaphass milyen felmérések zajlanak az országban! A teljes terjedelmű szöveges dokumentumok megigényelhetőek az egyes jelentésekben feltüntetett szerzők elérhetőségén, valamint Patalenszki Adrienn országos NBmR koordinátornál: patalenszkiadrienn@hnp.hu  adrienn.patalenszki@gmail.com

Szerző: Pribéli Levente

Elérhetőség: prlevente@gmail.com

A felmérés helyszíne Tatabánya közigazgatási területén található, az 1-es út mentén húzódik a Hármas-határ és az Alsó-Csákány nevű területek között. Igen nagy része középfeszültségű/kisfeszültségű vezetékek pásztáiba esik. Az imágók számlálását a European Butterfly Monitoring Scheme 15 perces számlálásainak keretében végeztük, ennek során feljegyeztünk minden észlelt és legalább genus szinten meghatározott nappali lepke egyedet, szükség esetén lepkeháló segítségével (egyelés). A felmérések alkalmával legalább 3 darab 15 perces felmérést végeztünk. E felmérések keretében mindössze 4 alkalommal sikerült megfigyelnünk a fajt a területen. Az imágók száma alapján úgy gondoljuk, hogy a felmérések a rajázscsúcs után történhettek, és/vagy az idei évben alacsony egyedszámmal rajzott a faj. Az élőhely egyébként is rendkívül száraz volt, a szurokfű nagy mennyiségben száradt le bimbós állapotban – ez összefügghet a tapasztalt alacsony egyedszámmal (a faj idei rajzásának szokatlanságát Krajcsovszky Bence terepi tapasztalatai is megerősítik).

Javasoljuk, hogy a felmérés 2023-ban is valósuljon meg a térségben, mivel a fajnak jelentős állománya él itt. Az idei év tapasztalati alapján valószínűleg érdemes korábbra időzíteni a felmérést, bár az évenként igen eltérő időjárás nehezíti a jó időzítést. Tekintettel a faj hosszú repülési idejére és arra, hogy a felmérési időszak kiválasztását megnehezítik a kiszámíthatatlan időjárási körülmények és az évenként eltérő módon alakuló repülési időszakok, felvetnénk annak a lehetőségét, hogy érdemes lehet az egyes felmérési időpontok között nagyobb időintervallumot meghatározni.

Szerző: Sum Szabolcs

Elérhetőség: sum.szabolcs@gmail.com

A mintavételi helyszín (Kuriszlán – Gergés-lápa) az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található, délről a Köves-bérc, míg nyugati irányból a Lófej-völgy határolja. A nagy kiterjedésű fennsíkot sztyeprétek borítják, melyek legelőként funkcionálnak a szabadon tartott hucul ménes számára. Ennek megfelelően a vegetáció természeti minősége is évről-évre változó, illetve lokalitásonként eltérő ahhoz képest, hogy éppen hol érvényesülnek intenzívebben a lovak általi legelés, illetve az ahhoz kapcsolódó taposás hatásai. Az erősebb igénybevétel alatt álló területrészek növényzete jellemzően degradáltabb – e helyeken látható talajerózió, valamint legelőgyomok megjelenése is –, míg a kisebb terheléssel érintett gyepek vegetációja értelemszerűen természetesebb, fajkészletük változatosabb.

A 2022. júniusában végzett terepi mintavételek során a faj 19 példánya került regisztrálásra. Célzott felmérések hiányában nem rendelkezünk recens adatokkal a lepkefaj kuriszláni állományait jellemző korábbi tendenciákról, és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében is csak 2022 nyarán került sor először a szürkés hangyaboglárka itteni vizsgálatára. Ettől függetlenül fontos megjegyezni, hogy a populáció egyedszáma valószínűleg növelhető volna akkor, ha a tápnövény [Szent László-tárnics (Gentiana cruciata)] virágzásakor, illetve a nőstények petézési időszakában a lepkefaj legértékesebb élőhelyeit képező gyepek mentesülnének a legeltetés alól.

Szerző: Pribéli Levente

Elérhetőség: prlevente@gmail.com

Az imágók számlálását a 2021-es transzekt mentén végeztük. Összesen három felmérési napon számoltuk a lepkéket, mindhárom alkalommal a transzekt dél-keleti végpontjától indultunk, és a számlálást oda-vissza gyalogolva egyaránt elvégeztük. A tavalyi tapasztalatok alapján idén korábban végeztük el a felmérést, és a megfigyelt egyedszámok alátámasztják, hogy ez az időszak kedvezőbb volt: összesen 60 alkalommal figyeltünk meg P. alcon egyedeket. A lepkék jól repültek mindegyik alkalommal, az élőhely kifejezetten fajgazdag volt. Az egyfajos transzekt menti számlálást minden alkalommal kiegészítettük a European Butterfly Monitoring Scheme 15 perces számlálásaival, amelyben minden észlelt és legalább genus szinten meghatározott nappali lepke egyedet feljegyeztük a transzekten odafelé haladva. A szürkés hangyaboglárka imágók számlálása mellett peteszámlálást is végeztünk a 2021-ben kijelölt kvadrátokban, de a tavalyi időponthoz képest jóval hamarabb sikerült ez megvalósítanunk (lehetséges, hogy még nem ért véget a faj repülése).

Javasoljuk, hogy a felmérés 2023-ban is valósuljon meg a területen. A peték számlálásának jövő évi folytatását szintén javasoljuk, kisebb módosításokkal. A peteszámlálás ideális időpontja a rajzás vége utáni időszakra tehető, de pontosítani kellene ennek meghatározását (ha a három felmérési nappal sikerül eltalálni a rajzáscsúcsot, feltehetően jóval ezután lenne ideális a petéket számolni, de kérdéses, hogy mennyi idő után indul el a hernyók kelése).

Szerző: Ambrus András

Elérhetőség: ambrus.andras@gmail.com

A Mikládi-láp arculatát markánsan átalakította az elmúlt néhány száraz nyár, kivált az idei év. 2018-hoz képest a nyári időszakra teljesen megszűntek a tocsogós részek a hangyaboglárkás részeken, a víz betáplálására szolgáló meder teljesen kiszáradt. Az állandó vízborítású víztestek megmaradtak, bár vízszintjük csökkenhetett valamelyest. Ez a vízszint csökkenés a láprétek számára ugyan csak 10-20 cm-t ha jelentett is, jellegüket jócskán megváltoztatta, a talajfelszín porszáraz lett a legtöbb helyen, az esetleg megmaradt nedvesebb foltokat a vaddisznók túrták szét.

A csökkenő hangyaboglárka népesség és a nagy tűzlepke drasztikus visszaszorulása mellett a hangyaboglárka népesség összetételében és rajzási idejében is történtek kisebb változások. A szürkés hangyaboglárka repülése egyértelműen későbbre csúszott, de a többi faj is augusztusban mutatott nagyobb abundanciát. A felmérés szerint – meglepő módon a sötét hangyaboglárka állománya esett vissza legkevésbé, ennek részesedése úgy tűnik, némi növekedést mutat a többiekhez képest. Az alcon és főleg a teleius – az adatok alapján úgy tűnik – nagyobb mértékben csökkent.

A nappali lepke faunában olyan, máskor itt ugyancsak nem jellemző fajok megtelepedése volt tapasztalható, ami érdekes ugyan, ám csöppet sem kívánatos! Közülük leginkább figyelemre méltó a dolomit-kéneslepke (Colias chrysotheme) és a tarka szemeslepke (Chazara briseis) megjelenése, utóbbi faj kimondottan masszív jelenlétet mutat.

Szerző: Szabadfalvi András

Elérhetőség: meggypej@gmail.com

A vérfű-hangyaboglárka (Phengaris teleius) mennyiségi vizsgálatára az Ipolytölgyes határában lévő Nyerges-pataknál került sor. A mintavételi terület már kívül esik az Ipoly völgye (HUDI20026) Natura 2000 területen. Ezt a sződi Kocsma-réten, mint referenciaterületen, egy másik, erős populáció párhuzamos monitorozása egészítette ki, a rajzástrend pontosabb követése érdekében. Az előzetes rajzásvizsgálat a referenciaterületen 2022.07.15-én történt, míg az ipolytölgyesi mennyiségi mintavételek 3 alkalommal, 10-12 napos kihagyásokkal, 2022.07.19., 2022.07.28. és 2022.08.11-én zajlottak. A vizsgálat módszere a terepi bejárás egyeléssel (napi listák), illetve általános időkorlátos (15-perces) számlálás voltak.

A referenciaterületen végzett egyetlen 15-perces számlálás során, 6 teleius-t regisztáltunk, a rét zöme pedig, bár Natura 2000 terület, sajnos frissen le volt kaszálva. A vizsgálati területen (Ipolytölgyes) 3 alkalommal, összesen 7 (2+2+1) általános 15-perces számlálás során, 36 nappal vagy nappal is aktív nagylepkefaj 183 egyedét észleltük, köztük a célfajnak mindössze 1 egyedét!

A mintavételeket, feltehetően a teleius rajzáscsúcsa közelében végeztük, ám a területek nem megfelelő kezelése (túl késői kaszálás, nem kellő nagyságú/mellőzött hagyásfoltok) drasztikusan lecsökkentette az észlelt célfajegyedszámokat. Mivel korábbi, hasonló módon végzett mennyiségi mintavételek a faj ipolytölgyesi populációjáról még nem állnak rendelkezésünkre, trendeket elemezni egyelőre nem áll módunkban.

Szerző: Horváth Bálint, Scherer Zoltán

Elérhetőség: macrolepidoptera@gmail.com zoltan.scherer@gmail.com

A kutatás során jelölés-visszafogás vizsgálatot végeztünk az Őrségi Nemzeti Park területén, Kercaszomor település határában. Az NBmR protokollnak megfelelően háromszoros triple-catch vizsgálattal, összesen 9 mintavételi napon 2 lápréti Maculinea faj 64 egyedét jelöltük meg, ami igen alacsony példányszám. A területen végzett korábbi megfigyelések alapján magasabb populációméretre számítottunk. A vizsgált gyepeken nem volt egyenletes a hangyaboglárka fajok eloszlása, főleg a középső területegységet preferálták, ahol a vérfű borítása is magasabb volt. A terület északi részén jelentős volt az invazív magas aranyvessző (Solidago gigantea) borítása.

Szerző: Ambrus András

Elérhetőség: ambrus.andras@gmail.com

Az Ebergőci-láprét, noha hagyományosan az értékes és igen gazdag vegetációjáról híresült el (pl. a lappföldi ujjaskosbor egyetlen haza előfordulási területe és számos más kosborfaj élőhelye, népes szibériai nőszirom, kornistárnics és kígyónyelv páfrány állomány tenyészik még itt.), jó egy évtizede nappali lepke népességéről is ismertté vált, vizsgálatainknak köszönhetően. 2011-ben vette kezdetét az intenzív, jelölés-visszafogásos hangyaboglárka felmérés, amikor is angol önkéntesekkel és hazai szakemberekkel is megerősítve egy igen alapos vizsgálat zajlott itt le. Ebben az időben ez az egyetlen terület volt ismert a megyében, ahol a három lápréti hangyaboglárka faj együttesen előfordul, így különösen nagy figyelmet szenteltünk neki.

Az eddigi ebergőci hangyaboglárka felmérések során születtek már jócskán magasabb abundanciáról tanúskodó felmérések, ám voltak ennél lényegesen alacsonyabb populáció értékek is. El kell fogadnunk azt, hogy a hangyaboglárka állományok abundanciája olykor szélesebb határok között is tud mozogni, még viszonylag optimálisnak mondható élőhelyek esetében is, minden különösebb látható, érzékelhető külső behatás nélkül is! Azt is le kell szögezni, hogy külső vízforrással nem rendelkező élőhelyek fokozottan ki vannak téve az adott év meteorológiai – csapadék, hőmérséklet – viszonyainak, mint azok, amelyek valamilyen vízfolyás által táplált felszín alatti vizektől függő élőhelyeken találhatóak. Ugyanígy értelmezhető jelnek kell tekintenünk azt is, hogy az Ebergőc belterületén található kisebb, csapadék és/vagy talajvíz táplálta tavacskák évek óta szárazon állnak, noha alig egy évtizede még kitűnő kétéltű szaporodó helyeknek számítottak. Ez a folyamat az idén tovább is folytatódott, több, korábban jó vízellátottságú kerti tó is kiszáradt, az egykor gazdag vízivilágnak otthont adó mélyedések, gödrök pedig jóformán be se nedvesedtek. A láprét mélyedéseiben, árkaiban, levezető csatornáiban csak rendkívül rövid időre – egy-egy komolyabb csapadék után – maradt meg ideig-óráig némi kis víz, összességében többnyire minden száraz volt.

A hangyaboglárka népesség alakulásában is jelentős változások álltak be. Az eddig többnyire dominánsnak mondható sötét hangyaboglárka állomány részesedése az összes hangyaboglárka népességből arányában jelentősen csökkent a vérfű hangyaboglárkával szemben, a korábbi arány megfordult, most a teleius volt nagyobb arányban és abszolút értékben is az élre tört. Ez a tendencia általánosságban is megfigyelhető volt az általunk ismert, vagy figyelemmel követett, kevert állományokban: a nausithous több-kevesebb visszaesést mutatott élőhelyeinek többségén.

A kornistárnicshoz kapcsolódó szürkés hangyaboglárka népesség Ebergőcön néhány éve a kipusztulás közelébe jutott, állománya olyan mélyre süllyedt, hogy éppen csak ki lehetett mutatni jelenlétét. Most azt tapasztaltuk, hogy minden mintavételi alkalommal sikerült legalább egy egyedet megfogni, végig repülte az egész rajzási időszakot (ami egy kicsit korábbra tevődött a másik két faj esetében), nem az általa megszokott, gyors felfutás és közvetlen utána szintén gyors lecsengés jellemezte, hanem elhúzódó, több hullámban jelentkező kelés és többé-kevésbé hosszú lecsengés volt a jellemző. Az alcon több, más helyen is előre tört valamelyest a forró, száraz nyár ellenére, vagy épp attól függetlenül.

A nagy tűzlepke népesség országos szinten megsínylette a nyári forróságot, a második generáció teljesen széthúzódott, szétzilálódott, egyes helyeken egészen késői időpontra (augusztus végére) csúszott el. Sokfelé tapasztalható volt, hogy a nyári nemzedék hímjei igen apró termetűek voltak. Ez a hatás itt is érződött, gyér és esetleges volt a nagy tűzlepke előfordulása, de bizonyos, hogy a népesség túlélte a nyarat és ha kicsit megfogyatkozott állománnyal is, de jövőre kedvező feltételek esetén újra találkozhatunk vele.

Szerző: Sum Szabolcs

Elérhetőség: sum.szabolcs@gmail.com

A mintavétel helyszínét képező gyep egy mély fekvésű, üde láprét Székesfehérvár déli részén a Maroshegy és az Aszalvölgyi-árok között. Növényzetének természetessége általában véve jó, noha helyenként megfigyelhetők szukcessziós folyamatok (különösen a szegélyekben), de ennek mértéke a rendszeres kaszálás következtében nem számottevő. Ez ugyanakkor a lepkék vonatkozásában komoly problémát is jelent, mert a Maculinea fajok fenológiája szempontjából helytelen időpontban és teljes hatókörrel végzett kaszálások azt eredményezik, hogy az orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) a rajzási időszakig csak kisebb mennyiségben tud virágzatot hajtani, így a nőstények petézési és táplálkozási lehetőségei jelentősen szűkülnek.

A 2022. augusztusában végzett terepi mintavételek során a Maculinea teleius-nak 23 példánya, a Maculinea nausithous-nak pedig 7 példánya került regisztrálásra. A korábbról rendelkezésre álló adatok és terepi tapasztalatok alapján fontos megjegyezni, hogy a célfajok vizsgált populációinak egyedszáma minden bizonnyal növelhető volna akkor, ha a nyári kaszálások ütemezése illeszkedne a lepkék fejlődésmenetéhez és ökológiai igényeihez (ideértve a hagyássávok megtartását is).

Szerző: Peregovits László

Elérhetőség: laszlo.peregovits@gmail.com

Tápió mentén 2009-ben a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kezdődött a Maculinea teleius és M. alcon populációinak felmérése. Kezdetben triple-catch módszerrel, azaz 3 egymást követő napon végrehajtott mintavétel volt a protokoll. Az adatokból becsült populációméret mindkét faj esetében nagyon ingadozott (egy nagyságrendben). Ez azonban feltehetően nem csak az itteni populációk ilyen erős valós ingadozását mutatja, hanem az NBmR protokolljában megadott triple-catch módszerrel nyert becslések nagyfokú statisztikai hibájával magyarázható. Az eredmények nagyon erősen függenek attól is, hogy a mintavételezési időszakban milyen volt az aktuális időjárás, valamint az adott faj rajzásfenológiai állapota.

2018-ban és 2022-ben triple triple catch, majd 2019-ben és 2020-ban a teljes rajzási időszakot lefedő jelölés-visszafogásos mintavétel történt.

Figyelemre méltó, hogy az elmúlt évtizedben a M. alcon és M. teleius rajzási ideje mintegy megfordult itt (a Kiskunságban is ez látszik), a teleius-é előbb lefut, az alcon-é markánsabban később indul és tovább tart. Az elmúlt másfél évtizedben a M. alcon egyedszáma meg sem közelítette a M. teleius-ét (általában egy nagyságrenddel maradt el tőle), ugyanakkor az utóbbi néhány évben ezen a helyen ez az arány változni látszik. A kvantitatív trend megváltozását itt és másutt is, nehéz igazolni a monitorozási protokoll nem állandó volta (típusa/minősége és időbeli változása) miatt. A triple-triple catch módszer megítélésem szerint nem optimális módszer a Maculinea fajok monitorozására, mert az imágók élettartama csak 3-5 napos, azaz annak a valószínűsége, hogy az egymást követő tripletekben visszafogás legyen kicsi. A mostani 1631 eseményből csak 3 ilyen volt.

Azt kijelenthetjük, hogyha az élőhelyen nem történik durván roncsoló beavatkozás, akkor e két faj populációinak itteni fennmaradása jelenleg nincs veszélyben. Ugyanakkor megfigyelhető a terület szárazodása és az invazív fajok előretörése, melyek hosszú távon a terület élővilágának átalakulását okozhatják, s fokozatosan e fajok kipusztulását is okozhatják.

Szerző: Scherer Zoltán

Elérhetőség: zoltan.scherer@gmail.com

A Pusztavám melletti Sikárosi-réten vizsgáltam a vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius), a sötét hangyaboglárka (M. nausithous) és a szürkés hangyaboglárka (M. alcon) állománysűrűségi viszonyait. A fajok rajzási idejéhez igazodva 3 alkalommal végeztem transzekt menti számlálást. A M. teleius 147, a M. nausithous 18, a M. alcon 9 egyede került elő a mintaterületről. A mintaterület kis méretéhez képest ezek jelentős eredmények, a három lápréti Maculinea faj együttes jelenléte miatt is különösen értékes a gyep. A kutatás eredményességét befolyásolta, hogy a rét fele le volt kaszálva, és a rendkívül aszályos időszak miatt a vegetáció gyengén fejlett volt. Az állományméretek változási trendjének megállapításához a Sikárosi-réten élő Maculinea populációk kutatásának folytatását javaslom.

Szerző: Danyik Tibor

Elérhetőség: danyiktibor@gmail.com

Bár a faj előfordulásáról eddig nem rendelkeztünk adatokkal a területről, azonban egy szerb biológus 4-5 évvel ezelőtt sikeresen kimutatta a lepkefajt (Krnács György szóbeli közlése) 4 élőhelyfoltból. A 2022-es vizsgálatok megerősítették a faj jelenlétét két Natura2000 élőhelyen.

Megállapítható, hogy az élőhelyek kis kiterjedésűek, erősen izoláltak és kis népességű populáció tenyészik rajtuk. Ennél fogva erősen sérülékenyek és veszélyeztettek. Az élőhelyek kezelése kaszálással történik, amelyek intenzitása túl nagy az élőhelyek kis kiterjedéséhez viszonyítva, így a jelenlegi kezelési gyakorlatot veszélyeztető tényezőként kell értékelnünk.

A faj jelenleg nem szerepel a Déli-Homokhátság (HUKN20008) Natura2000 terület adatlapján. Ezt pótolni szükséges és javasolt „C” populációnagyságot, azaz jelölő státuszt adni a fajnak, mivel hosszú távon csak így biztosítható fennmaradása, amennyiben korlátozásokat kell bevezetni a faj érdekében.

Az élőhelyek és a vérfű hangyaboglárka további vizsgálatra javasolt az NBmR keretében 5-6 éves ciklusokban, jelenlét/hiány adatminőségben. Következő tervezett vizsgálati év: 2027-2028

Szerző: Danyik Tibor

Elérhetőség: danyiktibor@gmail.com

Az aszályos év kedvezőtlen volt a vizsgált fajok számára. Egyrészről az élőhelyek és a vegetáció kedvezőtlen kondíciója miatt, másrészről a szárazság arra késztette a gazdálkodókat, hogy kivárjanak, ennek eredménye a rajzási időszakra eső kaszálás lett, ami különösen kedvezőtlen. Egyes esetekben szakaszos kaszálás volt megfigyelhető, a terület felét rajzás előtt közvetlenül, a fennmaradó növényzetet pedig már rajzási időszakban vágták le. Ebben az esetben az állatok aggregációja volt megfigyelhető a lábon hagyott növényzeti foltokban, így különösen károsnak ítélem ezen foltok utóbbi levágását.

A hagyássávok szélessége és kiterjedése általánosságban elfogadható vagy kedvező volt, azonban térbeli kialakítása már korántsem. A kunpeszéri élőhelyek természetessége, állapota és kezelése kedvezőbbnek bizonyult, ennek megfelelően a két hangyaboglárka faj állománya is nagyobb volt.

A nagy tűzlepke felmérése országosan is erősen limitált volt az aszályos év miatt, ez különösen igaz a második nemzedékre. Ennek megfelelően a faj egyetlen egyedét sem sikerült rögzíteni a vizsgálati területen.

A 2022 vizsgálati évben a veszélyeztető tényezők közül elsődlegesen a kedvezőtlen területhasználat emelhető ki a kunadacsi élőhelyeken, melyek feltételezhetően már hosszú évek óta hasonló formában jelen vannak. A kunpeszéri élőhelyek kedvezőbb megítélésűek a fajok konzervációja szempontjából.

Az élőhelyek és a három faj további vizsgálatra javasolt az NBmR keretében 3 éves ciklusokban, állománysűrűség adatminőségben. Következő tervezett vizsgálati év: 2025. Vizsgálati területek tekintetében a 2022-es pontok többsége továbbra is monitorozásra javasolt, azonban bővítésük és területileg új mintavételi pontok kijelölése javasolt.

Szerző: Sum Szabolcs

Elérhetőség: sum.szabolcs@gmail.com

A mintavételek helyszínét képező Tohonya-völgy az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található, délről Jósvafő település határolja és felszíni vize a Jósva-patakot táplálja, míg északnyugati irányban a viszonylag szűk, két oldalán meredekebb, jórészt tölgyesekkel borított lejtők által határolt völgy kezdőpontja a Tohonya-forrás. Alapvetően hűvös és párás mikroklímájú, állat- és növényvilága igen gazdag, lepkefaunája rendkívül értékes, azon kevés régiók egyike hazánkban, ahol még előfordul például a nagy nyárfalepke (Limenitis populi).

A 2022 júniusában végzett terepi mintavételek során a célfaj 38 példánya került regisztrálásra. Noha recens adatsorok hiányában nem ismerjük pontosan a lepkefaj tohonya-völgyi populációját jellemző tendenciákat, és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében is csak 2022 nyarán került sor először a sápadt szemeslepke itteni vizsgálatára, ám szórványos észlelésekről minden évben értesülünk. A kutatási eredmények, valamint a terepi tapasztalatok alapján a sápadt szemeslepkének a Tohonya-völgyben közepes egyedszámú és stabil populációja tenyészik.

Szerző: Scherer Zoltán

Elérhetőség: zoltan.scherer@gmail.com

A Lopinga achine Csörnyeberek Natura 2000 területen való előfordulása 2013-ban vált ismertté (Sáfián et al., 2016). Több élőhelyfoltban, viszonylag magas egyedszámban figyeltem meg a faj. A következő években különböző kutatási feladatok során többször is pontosítva lett az elterjedési terület, de az állománynagyság vizsgálatára még nem került sor. Az viszont a terepi mintavételek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a sápadt szemeslepke szinte minden alkalommal egyre kisebb számban került elő.

A sápadt szemeslepke (Lopinga achine) állománysűrűségének vizsgálatára a Csörnyeberek Natura 2000 területen első alkalommal került sor a 2022-es évben. A faj rajzási időszakában 3 nap, naponta 3 alkalommal 15 perces számlálásokat végeztem. A legmagasabb egyedszám 8 volt, ami jelentősen elmaradt az előzetes várakozásoktól. A vizsgálati helyszín alkalmas a faj tenyészésére, a lepke tápnövénye több helyen domináns az aljnövényzetben.

Javasolt a kutatás további folytatása, ami által megállapítható az állományméret változási trendje. Szükséges feltárni a sápadt szemeslepke populációit veszélyeztető tényezőket (klimatikus változások, erdőkezelési módok).

Szerző: Patalenszki Adrienn

Elérhetőség: patalenszkiadrienn@hnp.hu

A vizsgálat helyszínén a Beregdaróc településtől észak-nyugatra található Dédai-erdőben három alkalommal végeztük felmérést. A mintavételi napok úgy lettek kiválasztva, hogy a repülési időszak rajzáscsúcsát lehetőség szerint egyenletesen lefedje és a mintavételezés során jellemző időjárási körülmények megfelelőek legyenek. A vizsgálat első alkalmával a teljes szakasz lejárása során 251 példány észleltünk, míg a másodiknál 171 példányt. A rajzás intenzitása gyors csökkenést mutatott és az egyedek állapota is rövid időn belül kopottá, tépetté vált, ami feltehetően a folyamatos, hetekig tartósan magas hőmérsékletnek (29-32°C) volt köszönhető. Az utolsó mintavételnél változékony időjárás volt jellemző, mely alkalommal már csak 138 példányt regisztráltunk. Összességében kijelenthető, hogy a három alkalommal végzett mintavétel eredményeként 560 példányt sikerült megfigyelni a kb. 1200 m-es transzekten.

A vizsgálat során tapasztalt egyedszámok alapján kijelenthető, hogy a beregdaróci Dédai-erdőben a sápadt szemeslepkének (Lopinga achine) egy országos szinten is kiemelkedően jelentős, magas egyedszámú, stabil populációja él. A vizsgálati területről és a szomszédos erdőrészletekből már 2012 óta vannak szórványos adatai a fajnak. Egységes protokoll alapján végzett egyedsűrűség becslésére irányuló transzekt menti számlálás viszont csak az idei évben (2022) vette kezdetét, aminek eredménye alapján kifejezetten javasolt az országos NBmR lepke monitoring programban a populáció további hosszú távú monitorozása és a rajzásdinamikai jellemzők, illetve trendek pontos nyomon követése.

Szerző: Scherer Zoltán

Elérhetőség: zoltan.scherer@gmail.com

Első alkalommal került sor a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) állománysűrűségének vizsgálatára a Csörnyeberek Natura 2000 területen, Miháld település határában. A kijelölt transzekt mentén 3 bejárás során a faj 55 példánya került elő. A transzekt teljes szakaszán előkerült a faj, de jellemzően a mintavételi helyszínéül szolgáló erdei nyiladék szűkebb részein volt jelen magasabb egyedszámban. Megállapítható, hogy a mintaterületen a lepkefaj egy közepes nagyságú, stabil populációja él.

A vizsgálat ideje alatt az időjárási körülmények kedvezőek voltak. A helyszín viszonylag könnyen megközelíthető, emberi zavarástól mentes. Javasolt a kutatás további folytatása, ami által nyomon követhető a populációméret változása, a változás trendje.

Szerző: Ambrus András

Elérhetőség: ambrus.andras@gmail.com

A Peresztegi-erdő díszes tarkalepke állománya – korábbi, több mint egy évtizeddel ezelőtti – abundáns állapota óta hosszú évekig épp csak a kimutathatósági határon stagnált. 2021-ben, a rajzási időszak végén két mintavételi alkalom során egy kb. 500 méteres transzekt mentén 55 példányt vettünk fel. Ezt követően választottuk be újból az NBmR mintaterületek közé.

2022-ben hét mintavételt végeztünk a területen, ebből az első alkalommal csak hernyót találtunk még. A rajzáscsúcs közelébe négy mintavétel esett, közülük a legintenzívebb rajzási időszakban, három alkalommal bővített területen végeztük a mintavételezést.

A mintavételezés során a szűkebb hosszanti transzekt mentén 175 példányt, a kibővített területen összesen 265 példányt regisztráltunk, ami jelentős egyedsűrűségnek tekinthető.

Szerző: Danyik Tibor

Elérhetőség: danyiktibor@gmail.com

A díszes tarkalepkét 3 alkalommal vizsgáltuk a kijelölt mintavételi területen. A főrajzás a szokásos időszakra esett, attól nem tért el csak kis mértékben, így a rajzás maximum 1 héttel korábban indult.

A 2021-es év általánosan kedvezőtlen volt a faj számára, ennek ellenére kimagaslóan nagy egyedszám volt megfigyelhető az élőhelyen. A korábbi években is megfigyelték a faj nagyobb tömegességű jelenlétét (max. 50 egyed), de azok messze alulmaradnak a 2022-es évnek.

Így a 2022-es év épp ellentétes volt a 2021-ben tapasztalt egyedszámokhoz képest, bár megjegyzendő, hogy nincs a 2 év összehasonlítására vonatkozó adatsor a Dél-tiszántúli állományok vonatkozásában. Illetve részben van, mivel a Kis-Sárréten folyt E. maturna térképezés, ami szintén alacsony egyedszámot mutatott (2021-hez hasonlóan), viszont azok a vizsgálatok később valósultak meg, így a rajzáscsúcs után.

A faj rajzáscsúcsa 2022. május 10-20 közé esett a Körös-közben. Megállapítható, hogy az NBmR kertében kijelölt mintavételi helyszín megfelelő, további vizsgálata javasolt, következő tervezett vizsgálati év: 2025

Szerző: Scherer Zoltán

Elérhetőség: zoltan.scherer@gmail.com

A lápi tarkalepke állománysűrűségi vizsgálatára 2022 májusában 3 alkalommal került sor. Az időjárási viszonyok, illetve az élőhely állapota kedvező volt a megfelelő minőségű mintavételre. A rét kis méretéhez képest jelentős számban figyeltem meg a célfajt, a 110 példány alapján egy közepes méretű populáció élhet a területen. Figyelembe véve az Euphydryas aurinia lápréti populációinak drasztikus visszaszorulását, ez igen kedvező ténynek tekinthető.

A rajzásdiagram és a megfigyelt példányok kopottsági foka (ami korrelál az imágók korával) alapján megállapítható, hogy a mintavételre a rajzáscsúcson illetve kicsit azt követőn kerül sor.

Az eredmények ismeretében javasolt a vizsgálat további folytatása. Ezáltal megállapítható az állományméret változási trendjének iránya, tervezhetők a populáció megőrzését szolgáló beavatkozások. Egy közepes méretű populáció él a területen, ami a lápréti ökotípus veszélyeztetettsége miatt országos szinten is jelentősnek tekinthető.

Szerző: Ambrus András

Elérhetőség: ambrus.andras@gmail.com

A lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) lápréti ökotípusának populációi Európa szerte, így hazánkban is egyre inkább visszaszorulóban vannak. Legnépesebb kolóniái nálunk korábban az Őrségi Nemzeti Park és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén voltak ismertek. Hansági állománya 2021-ben került felfedezésre a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén. 2022-ben intenzív jelölés-visszafogásos vizsgálatot kezdtünk el a populáció méretének és kiterjedésének megismerése érdekében.

A mintavételi időszak alatt (2022.05.11-2022.06.01) 11 mintavételi alkalomra került sor, mely során összesen 1239 fogási esemény történt, és 1065 példányt jelöltünk meg, a visszafogási arány 14 % volt. A Jolly-Seber módszerrel a hímek esetében a szuperpopuláció méretét 4484, a nőstények esetében 1257, vagyis összesen 5741 példányra becsültük, mely egy ilyen kis területen élő populáció esetében nagy egyedsűrűségnek tekinthető. A következő években az állományváltozás nyomon követésének érdekében további vizsgálatokat tervezünk.

Szerző: Pribéli Levente

Elérhetőség: prlevente@gmail.com

A fő felmérési terület a várpalotai Baglyas-hegy volt, de a felmérési napok mindegyikén a csóri Leányvágó közelében lévő kopár hegyoldalon is vettünk fel adatsorokat. Mindkét élőhely igen száraz, sziklagyepek, sztyepprétek és karsztbokorerdők alkotják őket. Az imágók számlálását a European Butterfly Monitoring Scheme 15 perces számlálásainak keretében végeztük, ennek során feljegyeztünk minden észlelt és legalább genus szinten meghatározott nappali lepke egyedet.

Összesen 16 alkalommal észleltünk biztosan C. briseis egyedeket a két helyen együttvéve. Az egyedek túlnyomó többsége felriasztva került elő, vagy árnyékból, esetleg fák, cserjék lombozatából kirepülve. Néhány alkalommal figyeltünk meg spontán megállás nélkül repülő, vagy repülve észlelt majd leszálló példányokat; virágon táplálkozást mindössze egyetlen példánynál láttunk. Az élőhelyeken szembetűnő volt a nagy szárazság, kifejezetten virágszegények voltak.

Javasoljuk, hogy a felmérés 2023-ban is valósuljon meg a területen. Az Ambrus Andrással folytatott tapasztalatcsere és a terepi megfigyelések alapján a felmérés feltehetően jó időszakra esett a faj repülése szempontjából, de a P. arion szárligeti felméréséről szóló beszámolóhoz hasonlóan itt is felvetnénk a hosszabb intervallum lefedését a felmérésben. Tekintettel a faj hosszú repülési idejére és arra, hogy a felmérési időszak kiválasztását megnehezítik a kiszámíthatatlan időjárási körülmények és az évenként eltérő módon alakuló repülési időszakok, felvetnénk annak a lehetőségét, hogy érdemes lehet az egyes felmérési időpontok között nagyobb időintervallumot meghatározni.

Szerző: Szabadfalvi András, Morvai Edina

Elérhetőség: meggypej@gmail.com   morvaie@knp.hu

A homoki ökörszemlepke (Hyponephele lupina) mennyiségi vizsgálatára a Kolon-tó (HUKN30003) Natura 2000 terület határán kívül eső, Soltszentimrei száraz gyepek 1 mintavételi helyszínén került sor. 3 alkalommal, 5-7 napos kihagyásokkal. 2022.08.13., 2022.08.18. és 2022.08.25-én, összesen 8 (3+3+2) általános időkorlátos (15-perces) számlálást végeztünk, melyek során, a célfaj 7 egyedét, illetve összesen 13 faj 42 egyedét rögzítettük az eBMS által fejlesztett, okostelefonos Butterfly Count App segítségével.

Jelenleg még nincs elég információnk ahhoz, hogy eldönthessük, sikerült-e elkapnunk a faj rajzáscsúcs közeli időszakát, illetve, hogy az észlelt egyedszámok soknak vagy kevésnek számítanak. Nagyon megnehezíti a mennyiségi vizsgálatot, hogy a H. lupina hosszan elnyújtott rajzású faj: léteznek adatai június közepéről de október közepéről is. Az általános 15-perces számlálás viszont jól használható, alkalmazása előnyösnek tűnik, hisz ezen az élőhelyen ebben az időszakban igen kevés egyéb faj kevés egyede repül (összesen 5-10 lepkét láttunk 15 perc alatt).

Mivel korábbi, hasonló módon végzett mennyiségi mintavételek a fajról nem állnak rendelkezésünkre, így az eredményeket a mintavételi hely korábbi adataival összevetni, trendeket elemezni nem áll módunkban. Indokolt volna a faj mennyiségi vizsgálatának a területen azonos módszerrel való rendszeres megismétlése az elkövetkező években.

Szerző: Sum Szabolcs

Elérhetőség: sum.szabolcs@gmail.com

A Solt-Felsőrévbéren kijelölt kutatási terület egy tipikus Duna menti partszakasz, a folyót kísérő keskeny erdősávval, melynek fő állományalkotói különféle nyár (Populus spp.) és fűzfélék (Salix spp.), noha ezeken kívül esetenként tölgyet (Quercus spp.), illetőleg egyéb kemény lombos fafajtákat is magában foglal. A magyar színjátszólepke számára e részeken ideálisnak mondható élőhelyek állnak rendelkezésre, bár ezek kiterjedése évről-évre változó, és alapvetően az aktuális vízállásától függ. A mintavételi útvonal a Duna bal partján található, ahol az alacsonyabb füzekkel szegélyezett, lankás, napsütötte, és a folyó vize által nedvességgel folyamatosan telített homokpad optimális körülményeket biztosít a lepkefaj példányainak megfigyeléséhez.

A 2022. augusztusában végzett terepi mintavételek során a célfaj 44 példánya került regisztrálásra, ami kissé elmarad a 2020-ban ugyaninnen származó észlelésektől (akkor 52 példányt figyeltünk meg), de az eltérés nem jelentős. Noha a szóban forgó élőhelyet több veszélyeztető tényező is érinti (főképpen antropogén hatások), ám ettől eltekintve még mindig elegendő mennyiségű, kevésbé zavart, ligetes partszakasz található a térségben ahhoz, hogy a magyar színjátszólepke állományainak fennmaradása – a jelenlegi állapotok feltételezése mellett – hosszútávon is biztosított legyen.

Szerző: Ambrus András

Elérhetőség: ambrus.andras@gmail.com

A vizsgálat során többféle módszer párhuzamos használatával és bizonyos mértékű módszertani újításokkal (15 perces számlálás éjszaka) próbáltuk meg felmérni a Megye-hegy ankeraria népességét. A három aktív kereséses és 3 x 3 (vödör)csapdás mintavételek során mindössze két példány ankeraria hímet sikerült kimutatni a területről.

A Megye-hegy Anker-araszoló (Erannis ankeraria) népessége a felmérések szerint még messze nem heverte ki az összeomlást. Igen alacsony szinten stagnál az állomány már évek óta. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ez a népesség – kedvező körülmények esetén – elegendő-e lehet ahhoz, hogy újra megerősödjön és abundáns állományt hozzon létre. Amennyiben erre sor kerülne, mindent el kell követni annak érdekében, hogy megfelelő, alkalmas élőhelyekre megkíséreljük a visszatelepítést, hogy a faj hazai fönnmaradását biztosítani lehessen.

Szerző: Faragó Ádám

Elérhetőség: faragoadi@gmail.com

A lápi tarkalepkére (Euphydryas aurinia) kiemelt természeti értékként tekintünk az Őrségi Nemzeti Parkban. A megelőző években több kutatás, köztük jelölés-visszafogásos vizsgálat, transzekt menti számlálások, illetve a hernyók túlélési arányának nyomon követése is történt. A nemzeti parkon belüli állománya jelentősen visszaszorult az elmúlt bő tíz évben, a megmaradt néhány ismert populáció ezért kitüntetett figyelemben részesül. Jelen felmérés során az aktuális  egyik legerősebb állományt vizsgáltuk Orfalu mellett, transzekt menti számlálás módszerével.

Hét eltérő hosszúságú, a gyep adottságaihoz alkalmazkodó szakaszból áll össze a megközelítőleg 700 méter összhosszúságú transzekt az Orfalutól északra található, kb. 3 ha kiterjedésű mezofil gyepen. Három alkalommal (május 10., 18., 25.) került sor a lejárásokra, ám azokat megelőzően már április végétől jelen voltunk a területen, hogy a lehető legpontosabban elkapjuk a célfaj rajzásának indulását. Május 6-án észleltük az első frissen kelt példányt, a felmérést ehhez igazodóan néhány nappal később, május 10-én kezdtük.

A lejárások során a célfaj mellett az összes általunk meghatározott nappali lepke-fajt és példányszámát feljegyeztük, melyek az előttünk lévő képzeletbeli 5x5x5 méteres kockában felbukkantak. Egy alkalommal, május 10-én úgynevezett időlimites vagy közismertebb nevén 15 perces számlálással is kiegészítettük a lejárást. Ennek során a gyep lápi tarkalepkével leginkább érintett részén, nem kötött útvonal mentén számláltuk a látótéren belül meghatározható nappali lepke fajokat és példányszámukat az Open BioMaps alkalmazás segítségével.

A vártnak megfelelően a gyep északi részén mutatkoztak leginkább a lápi tarkalepkék, gyakorlatilag az 1., a 2., és a 7. szakaszban fordultak elő. Az első bejárás során 4, a második során pedig 9 példány került elő. Az harmadik lejáráskor azonban már nem észleltük őket egyáltalán, transzekten kívüli alaposabb bejárás során sem. A gyep kis kiterjedését (kb. 3 ha) és az aurinia-ák ezen belül is viszonylag apró területfolthoz való ragaszkodását figyelembevéve, nem biztos, hogy a transzektes számlálás a legideálisabb módszer az állományváltozás nyomonkövetésére.

Szerző: Szentirmai István

Elérhetőség: istvan.szentirmai@onpi.hu

A kemenessömjéni cserjés legelő mintegy 618 ha-on terül el és jelentős részén ideális élőhelyi feltételeket biztosít a sárga gyapjasszövőnek. A faj számára alkalmas kökényes-galagonyás cserjések több mint 200 ha-t borítanak, cserjefoltok, zárt cserjések és cserjésedőben lévő gyepek formájában. A terület kezelése korábban juh, jelenleg szarvasmarha legeltetéssel zajlik.

A felmérést a hernyófészkek sáv menti számlálásával terveztük végezni. Ennek előkészítéseként 2022. április 26-án az összes potenciálisan alkalmas élőhelyfoltot bejártuk, hogy kiválasszuk a hosszú távú monitorozásra alkalmas helyeket. A bejárás során mindössze egyetlen egy hernyófészek került elő egy galagonya bokorról, benne közelítőleg 30 db L3 stádiumú lárvával. Ennek értelmében megállapítottuk, hogy aktuálisan nem található felmérésre alkalmas állomány a kiválasztott területen.

A rendkívül alacsony egyedsűrűségre több magyarázat is lehet, bár a korábbi felmérések csak a jelenlét megállapítására korlátozódtak, így összehasonlításra nincs lehetőség. A felmérés időzítése feltehetően megfelelő volt, mivel a kökény virágzásának idejére esett és ugyanezen időszakban a működési területen belül máshol, például Kétvölgyön szép számmal találtunk hernyófészkeket. Megítélésünk szerint a bejárt élőhelyfoltok közül több is ideális lehet a fajnak, rajtuk 50-150 cm magasságú, elszórtan álló kökény és galagonya cserjék nőttek, extenzíven legeltetettek voltak. Valószínűsíthető tehát, hogy a kemenessömjéni cserjés legelő sárga gyapjasszövő állománya is összeomlott és nagyon kicsire zsugorodott, más állományokhoz hasonlóan.

Szerző: Faragó Ádám

Elérhetőség: faragoadi@gmail.com

A csarabbagoly (Anarta myrtilli) egyetlen jelenleg ismert hazai állománya az Őrségi Nemzeti Parkban található, így annak nyomonkövetése országos viszonylatban is fontos feladat. A nemzeti park területéről recens előfordulási adattal Orfaluból és Szalafőről rendelkezünk. A monitorozás előkészítéseként 2022-ben egyéni lámpázás és nappali keresés módszerével ellenőriztük a faj jelenlétét az ismert orfalui élőhelyen és három másik potenciálisan alkalmas csarabos élőhelyen. Mivel a faj egyik helyszínről sem került elő, az NBmR protokoll szerinti mennyiségi mintavételre nem került sor. A negatív eredmény semmiképpen sem jelenti a faj eltűnését, az állományok feltérképezését érdemes lesz folytatni a jövőben is.

Szerző: Horváth Bálint

Elérhetőség: macrolepidoptera@gmail.com

A kutatás során 15 kiemelt természetvédelmi jelentőségű lepkefaj előfordulását vizsgáltuk a Farkaserdő területén. Összesen 11 éjszakai és 8 nappali mintavételt végeztünk. A célfajok mellett adatokat gyűjtöttünk az egyéb megfigyelt lepkefajokról is.

Munkánk során a kiemelt lepkefajok közül 5 faj előfordulását sikerült bizonyítani a területen. Több fajnak nem volt potenciális élőhelye a Farkaserdőn (pl.: E. versicolora, M. teleius, M. naustihous). A D. schmidtii, S. pyri és E. maturna esetében találtunk olyan élőhelyfoltokat, amely a tenyészésre alkalmas, mégsem sikerült kimutat jelenlétüket. Ezeknek a fajoknak a vizsgálatát célszerűnek látjuk a jövőben megismételni.

A mintavételek során összesen 186 lepkefaj előfordulását detektáltuk a Farkaserdőben, közülük 22 nappali- és 164 éjszakai lepke.

A Farkaserdő területén jelentős az idősebb cseres-kocsányos tölgyesek aránya. Ezek szegélyeiből gyakran hiányoznak az oda jellemző pionír fafajok, melyek megléte több lepkefajnak is biztosítaná a fejlődési feltételeket (pl. E. maturna). Az idősebb erdők mellett középkorú állományokkal is találkozhatunk. Ugyan az erdőállományok egykorúak (a többkorú, többszintes állományok természetvédelmi szempontból kedvezőbbek), a különböző erdőrészletek állományainak koreloszlása változatos. Ez jelentős mértékben nem kompenzálja a többkorú állományok hiányát, de valamelyest változatosabbá teszi a terület fafajkészletét.

A Farkaserdő déli területein jelentős az idegenhonos faállományok kiterjedése. Domináns fafaj a fehérakác (Robinia pseudoacacia). Ezek az erdők sokkal fajszegényebbek az őshonos állományoknál, a mintavételek során lehetőség szerint kerültük az akácosokat. Nappali mintavételt azonban végeztünk, mivel az E. maturna több Dunántúli adata is akácosok környékéről ismert, de nem detektáltuk a fajt. Egy védett lepkefaj, a Neptis sappho előfordulását figyeltük meg, amely pillangós virágú növényeken fejlődik és hernyója az akác levelét is elfogyasztja. Természetvédelmi szempontból feltétlenül szükséges lenne az idegenhonos erdők helyére őshonos, termőhelynek megfelelő fafajokból álló erdők telepítése.

A Farkaserdőben mezofil gyep csupán kis területen a Csikászó-patak mentén található. A területet rendszeresen kaszálják, de kiemelt természetvédelmi jelentőségű lepkefajt nem figyeltünk meg. Félszáraz gyep a vizsgálati területen a Nyögér határában található cserjemozaikos, időszakos legelő. Látszólag extenzíven használt, cserjefajok közül dominált a vadkörte (Pyrus pyraster), mellette galagonya (Crataegus sp.) és kökény (Prunus spinosa) is jellemző volt. A terület magas természetvédelmi potenciállal rendelkezik, feltételezhetően több védett lepkefajnak is élőhelyet biztosít. A vizsgálatok során előkerült itt a védett és közösségi jelentőségű Eriogaster catax, illetve további védett lepkefajok is (pl.: Plebejus idas, Iphiclides podalirius, Gonepteryx rhamni).

Szerző: Horváth Bálint

Elérhetőség: macrolepidoptera@gmail.com

A Ság-hegy a Kemenesalja kistáj különleges vulkanikus eredetű képződménye. A talajadottságok és a bányászat nyomán főleg pionír jellegű növényzet jelent meg a hegy belső területein, meredek lejtői kopár felszínűek, néhol primer gyepvegetációval borított. A déli oldalon melegkedvelő fás vegetáció jellemző, főleg a molyhostölgy (Quercus pubescens) és a csertölgy (Q. cerris) dominál. A hegy más tájolású oldalain az agresszívan terjedő fehér akác (Robinia pseudoacacia) jellemző. A magasabban fekvő és kevésbé meredek részeken és a gyepvegetáció mellett erős szukcessziós figyelhető meg, elsősorban kökény (Prunus spinosa) és rózsafélék (Rosa spp.) nyernek egyre nagyobb teret. A lankásabb részeken intenzíven kezelt kiskertek és szőlőültetvények jellemzők, a természetes vegetáció ezekről a területekről eltűnt.

Annak ellenére, hogy a potenciális vegetáció erősen visszaszorult a területen, egyedi struktúrája és a sziklagyepekre, melegkedvelő erdőkre jellemző növényzete miatt feltételezhető volt számos védett és Natura 2000 lepkefaj jelenléte a területen. Mindössze két lepkékkel kapcsolatos cikk és egy könyvfejezet ismert a Ság-hegyről, ekkor még főleg melegkedvelő lepkefaunáról számolt be a szerző és olyan lepkefajok előfordulását említi, melyek mára minden bizonnyal eltűntek a területről (pl.: Maculinea arion, Polyommatus amandus, Colias myrmidone) (Ekk 1981, 1983).  Emellett Sáfián és mtsai. (2016) munkája tartalmaz szórvány adatokat a terület védett lekefajairól (Zerynthia polyxena, Euplagia quadripunctaria), melyek jelenlétét nem sikerült megerősítenünk.

Napjainkban a biotikai adatok gyűjtése még mindig kiemelten fontos a természetvédelem számára, a folyamatosan változó környezetben egyes fajok eltűnhetnek, mások pedig megjelenhetnek. Ezek az adatok beépíthetők a fenntartási és kezelési tervekbe, információt szolgáltathat monitoring programokhoz és az élővilágvédelmi irányelv 17. cikke alapján készítendő Natura 2000 országjelentésekhez. Az elmúlt egy évben elvégzett lepkekutatások célja ennek megfelelően az volt, hogy adatokat gyűjtsünk elsősorban a védett és Natura 2000 lepkefajokról a Ság-hegy területén – illetve további lepkefajok előfordulásáról is.

A vizsgálat során összesen 189 lepkefaj előfordulását figyeltük meg a Ság-hegy területén (nappali lepke: 33 faj; éjszakai lepke: 156 faj). Domináltak a szélesebb körben elterjedt fajok, de néhány ritka és védett lepkét is detektáltunk.

Heterocera (éjszakai lepkék)

A megfigyelt lepkék többsége lombos erdőkre jellemző faj. Kifejezetten sziklagyepi fajjal nem találkoztunk. Ugyanakkor előfordult néhány meleg erdőkre jellemző lepke, pl.: Phalera bucephaloides, Ennomos quercinaria.

A védett fajok száma alacsony, ezek a következők voltak: Saturnia pavonia, Saturnia pyri, Ennomos quercinaria, Phalera bucephaloides, Catocala dilecta. Közösségi jelentőségű éjszakai lepkefajt nem figyeltünk meg.

Rophalocera (nappali lepkék)

A nappali lepkék között domináltak a széles elterjedésű kozmopolita fajok, de néhány lokális, vagy ritka lepkefajt is megfigyeltünk. A 12 védett fajból 6 faj természetvédelmi értéke – a védettség ellenére – kevésbé kiemelkedő: Nymphalis io, Vanessa atalanta, Nymphalis c-album, Gonepteryx rhamni, Papilio machaon, Argynnis paphia.

Szerzők: Horváth Bálint, Scherer Zoltán

Elérhetőségek: macrolepidoptera@gmail.com  zoltan.scherer@gmail.com

Vizsgálatunk célja az volt, hogy az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság által tervezett sápadt szemeslepke élőhelyfejlesztéshez alapozó kutatást végezzünk. Az élőhelyfejlesztési munkák (bontóvágások) elvégzése után így nyomon követhető a fejlesztések eredményessége.

A mintavételt Alsószölnök településtől délre a Szölnöki-patak egy mellékágának völgyében végeztük. A völgy tengerszint feletti magassága 255-270 m a felmérésben vizsgált szakaszon. A vízfolyás medre 1-2 m széles és sekély, a vízállás is általában alacsony volt. A patakvölgyben jellemző növénytársulás a patakmenti égerliget (Caricibrizoidi-Alnetum). Uralkodó fafaj a mézgás éger (Alnus glutinosa), elegyfajként jelen van magas kőris (Fraxinus excelsior) és fehér fűz (Salix alba) is. Kisebb szakaszokon a gyertyán (Carpinus betulus) állományai uralkodnak, illetve foltokban telepített lucfenyő (Picea abies) is jelen van. A természetesebb égerligetekhez hasonlóan a felső lombkoronaszint nem záródott teljesen. Cserjeszintje általában dús, főleg fekete bodza (Sambucus nigra), mogyoró (Corylus avellana) és földi szeder (Rubus fruticosus) alkotja. A gyepszint általában erős borítású, a szomszédos üde lomboserdőkre is jellemző fajok mellett ki kell emelni a sápadt szemeslepke tápnövényének számító rezgősás (Carex brizoides) helyenként tömeges jelenlétét.

A lepkék megfigyelését 10 méter sugarú mintavételi körökben végeztük, 5 ponton a tervezett élőhelyfejlesztések környékén, illetve 5 kontroll ponton, az ismert tápnövényfoltok környékén. Egy mintapontban 10 percet töltöttünk el és feljegyeztük a megfigyelt L. achine példányok egyedszámát. A vizsgálatokat 6 alkalommal végeztük el 2018 június 6.-19. között.

A L. achine vendvidéki populációinak rajzása rendszerint június elejétől a végéig tart. A 2018-as április és május extrém meleg időjárása miatt a vizsgálati időszak a lepkék rajzásának második felére, a rajzáscsúcs utáni időszakra esett.

Munkánk során a vizsgált faj 56 példányát figyeltük meg a mintavételi körökön belül. Jellemzően a kontroll pontokon magasabb egyedszámú L. achine előfordulást rögzítettünk, mint a tervezett bontóvágások helyszínén.