A molyokról általában
Ha beszélgetések során szóba kerül a molylepke, akkor szinte mindenki a ruhamolyra gondol, pedig a címszó egy csodálatos világot rejt magában.
Összehasonlításképpen: a kb. 3600 magyarországi lepkefajból 2300 a molylepkék „táborába” tartozik. A nagylepkék (macrolepidoptera) közel 20 családba, míg a kislepkék (molyok – microlepidoptera) 59 családba tartoznak. A családok tagjai egymáshoz nagy hasonlóságot mutatnak, míg a családok között jelentős különbözőségek mutatkoznak.
A molyok többnyire apró termetűek és számos családjukra jellemző az aknázó életmód. Az akna egy olyan üreg, melyet a hernyó rág a különböző növényi részekben, mint például a levélben, a virágban, termésben, a kéregben, stb. Szinte hihetetlen, hogy az alig 3-5 mm szárnyfesztávolságú – aknázó életmódot folytató – törpemolyok (Nepticulidae) közül számos veszedelmes kártevő kerül ki. Ilyen az almalevél törpemoly, mely a levelek belsejének elfogyasztásával csökkenti az asszimilációs felületet, s ezzel csökken az almatermés is!
A fűaknázó molyokra (Elachistidae) jellemző, hogy egyetlen fűszálban élik le életüket.
Ismeretesek olyan családok (pl. Psychidae), ahol a hernyók saját szövésű zsákokban laknak és erre a zsákra különböző tárgyakat (fűszál, levél, homok, csigahéj stb.) ragasztanak. A nőstényeik röpképtelenek, úgy néznek ki mint valami légynyű. A zsákot úgy cipelik, mint csiga a házát, és abból előbújva táplálkoznak. A másik típusba a zsákosmolyok (Coleophoridae) tartoznak, melyek hernyói a zsákjukra apróra őrölt növényi részeket ragasztanak és fajra jellemző alakúak: pisztolyzsák, csőzsák, levélzsák, hüvelyzsák, magzsák stb.
A sarlósajkú molyokra (Gelechiidae) jellemző, hogy az ajaktapogatójuk sarló alakban görbül a fejük fölé.
A mintegy 400 fajt magába foglaló sodrómolyok (Tortricidae) hernyói a leveleket összesodorják és abban laknak, egy kis csoportjuk pedig gubacsokban él.
Különleges család az üvegszárnyú lepkéké (Sesiidae). Hernyóik – fajra jellemző módon – különböző fásszárú növények belsejében táplálkoznak. Az imágók hasonlítanak a darazsakra (mimikri).
A fűgyökérrágó molyok (Crambinae) hernyói a növények föld alatti részeivel táplálkoznak ugyan, de a kifejlett lepke nappal aktív, ezért gyakran találkozunk velük a réteken. Leszállást követően a föld felé fordulnak.
A díszmolyok (Oecophoridae) nevükhöz híven pompás színekben (piros, sárga, barna, kék stb.) mutatkoznak.
Bizonyára mindenki találkozott már a tollasmolyokkal (Pterophoridae). Nevüket sugár irányban behasadozott szárnyaikról kapták. Az így keletkezett ujjak szélén szőrök találhatók, s ezzel hasonlatosak a madártollhoz. Nyugalmi helyzetben az ujjakat behajtogatják egymás alá, ekkor a szárnyból csak egy vonalat látunk, és azokat oldal irányban tartva – a testükre merőlegesen – felülnézetből egy T alakot formálnak vele. Néhány fajuk áttelel, ezért az év minden napján találkozhatunk velük.
Jelentős háztartási kártevők a zsiradékmolyok, a készletmolyok, a lisztmolyok és a viaszmolyok.
A bevezetőben említett ruhamolyok (Tineidae), a takácsmolyok, a szűcsmolyok állati eredetű anyagok fogyasztásával sok bosszúságot okozhatnak.
Különös látványban részesítenek a viráglátogató bajszosmolyok (Adelidae), amikor a testük hosszának többszörösét kitevő hátrahajlott csápjukkal (bajszok) repülnek.
A tűzmolyok (Pyralidae) kis csoportját képezik a vízimolyok, melyek hernyói a víz alatti növényekkel táplálkoznak, a lepkék esetenként – a vízi molnárkákhoz hasonlatosan – képesek a víz felületén megpihenni.
Az ősmolyok (Micropterigidae) nem nektárt szívogatnak, hanem fejlett állkapcsukkal virágpollent rágcsálnak.